Elkészítés:

Nem tölteni való paprikát vettünk, hanem ´csak´ szépet, mert a TV paprikák óriásiak voltak, egy étkezésre egy ember nem tudna egy egészet megenni belőle. És akkor már a fele legyen bogyiszlói, hadd csípjen, ha úgy szeretjük. Káposztából két gyönyörű, illatos, kőkemény, lila színű fejet vettünk (a fehér is finom, van aki keveri), majdnem négy kiló lett. Tudtuk, hogy ezzel nem lehet megtölteni 6 kg paprikát, de csak a tökéletes darabokat töltjük meg. A maradék sem vész kárba; csinálunk egy nagy adag finom lecsót, és még a fagyasztóba is jutot pár darab, príma lesz télire gulyáshoz, pörkölthöz, lebbencshez. A cél két négyliteres üveg volt, ez meg is lett, és ráadásként még egy 1,8 literes üveget is sikerült megtölteni savanyúsággal.
Először a káposztákat dolgoztuk fel; leszedtük a külső, szedéstől-szállítástól leharcolt felületű, naptól puhított leveleit, megmostuk, és kivágtuk a torzsáját. Ezután hat cikkre vágtuk, és legyalultuk zöldségszeletelőn. Gyorsan megy, sokkal gyorsabban, mint késsel szeletelve. A nagyobb, lehulló darabokkal nem bíbelődik az ember, félretettük, lesz belőle piroskáposzta.
A gyalult káposztához hozzákarikáztam még 2 fej szép vöröshagymát, pikáns ízeket remélve. Lesóztuk gyengéden, összesen 3 evőkanál sót hintettünk rá, meg egy csapott mokkáskanál köménymagot. Időnként átforgattuk, nyomkodtuk, míg kissé megpuhult és levet engedett.
Míg a káposzta puhult, feleségem kisikálta-sterilizálta az üvegeket a tetejükkel együtt, én megmostam alaposan a paprikákat. Először kicsit áztattam, majd minden darabot kézzel leöblítve-dörgölve hótisztára sikáltam. A hegyét levágtam, hogy kicsi szellőző lyuk legyen rajta, persze nem szellőzésre való, hanem a lé átjárására, meg a paprikavirág maradványának eltávolítására, mert az a kis fekete bigyó a megromlás melegágya, irtani kell, ha enni akar az ember. A magházat is kivágtam, és vigyáztam rá, hogy ne maradjon benne mag egy szál se. Az erekkel nem törődtem, de a nagyja így is elment a magokkal, nem is lesz az olyan csípős, de hát a magok is az eltarthatóságát csökkentik, valamit valamiért, nem?
Eközben a válogatás is megtörtént, a szép, masszív, hibátlan héjú, jó húsú darabok balra a savanyúsághoz, a többi jobbra lecsóba.
No mire ezzel elkészültem, meg is puhult a káposzta, kiszaladtam a kertbe kaporért meg falevelekért, nehéz volt már tökéletes, hibátlan levelet találni, de amit gyűjtöttem, megmostam, be az üvegek aljára, és máris lehet tölteni.
Meg a felöntőlevet elkészíteni, mert annak még hűlnie is kell. A hozzávalókat kimértük, a nátrium-benzoát kivételével beleöntöttük egy nagy fazékba, 10 perc forralás után hagytuk, hadd hűljön. A nátrium-benzoátot külön kikevertük kevés melegvízben, és akkor öntöttük hozzá a léhez, ha az már hűlt egy keveset.
A töltésnél jó erősen kinyomkodtuk a káposztát, majd lazán engedtük be a paprikába, mutatóujjal kicsit benyomkodva, hogy a hegyébe is jusson. Nincs szebb annál, mikor kettévágom a tányéromon a paprikát, és ameddig a paprika tart, tele van káposztával. A káposzta akár egyben is leemelhető a fél paprikáról, olyan jól bele van zömítve. Ennek jegyében aztán ha már tele van a paprika hegye, kissé durvábban is lehet nyomkodni bele a káposztát, persze vigyázni kell arra, hogy a paprika könnyen szétreped, ha túltöltjük.
A legtöbb savanyúság-eltevő szépen rendezi el a paprikákat az üvegben, nem csak a szépség, de a jó helykihasználás érdekében is. Legtöbben hegyével lefelé teszik bele a paprikát, hogy mindenütt kerüljön bele lé. Na ezért vágjuk le mi a paprikák hegyét, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy a felfelé álló hegyben megszorul a levegő, és ott meg is romolhatna az áru, ha nem éri a lé.
Így aztán mi látszólag összevissza helyezzük el a paprikákat az üvegben, de a helykihasználásunk az bizony nem rossz.
Ha megteltek az üvegek, már csak csíkokat kell vágni az alaposan megmosott és lehámozott tormából, és keresztben leszorítani vele a paprikákat, ne emelje fel a lé. És máris jöhet a felöntőlé. Ha forrón öntjük a paprikára, puhább lesz, ha langyosan, valami csodás hersegős-kemény. Szóval eldöntjük, milyen legyen, és ráöntjük azt a levet, ha nem akarunk örökké ott bámészkodni a paprikás üvegek között. Csurig öntjük, pár percig még levegőzhet, buborékok jönnek fel szégyenlősen a közepéből, menjen csak ki minden levegő, az nem tesz jót neki, ha benne marad. Kipótoljuk a levet, hogy csurig legyen, jó erősen rácsavarjuk a tetejét, kis lé ki is jön ettől, de levegő már nem marad benne (elvileg). Mehet is a spájzba, hűvös helyen bármeddig eláll.
Három hónapig türtőztetjük magunkat, nem nyúlunk hozzá, mert igazán jó csak hosszas érés után lesz. De amikor felnyitunk egy üveget, kiszedjük kisebb üvegekbe és hűtőben tartjuk tovább, míg el nem fogy. A fokozott óvintézkedések képezik a biztonság, jólét és nyugalom alapját.